Otthon lenni

Igen sokan valljuk: kisebbségi léthelyzetben minden az otthonlétről szól.

Otthon lenni. Otthon lenni lelkileg, otthon lenni egy bizonyos helyen, otthon lenni kulturálisan.

Otthon vagy, ha megfelelő a környezet. Fizikai értelemben is, szellemi vonatkozásban is, lelkileg is. Otthon ott vagy, ahova értékek vesznek körül. Otthon vagy, ahol megbecsülik értékeidet. Megbecsülik a művészetet, elismerik a tudományos értékeket, számon tartják a gazdasági eredményeket. Otthon vagy, ahol kedves, emberi a táj.

Olyan nagyságok kötődnek Temesvárhoz, a Temesközhöz, mint Bartók, Bolyai, Méliusz. Folytassam? Ormós Zsigmond, Hauser Arnold, Révai Miklós, Pesty Frigyes. És a miénk is Klapka György, Lonovics József, Kerényi Károly. És Hunyadi, meg Losonczy, meg Kiss Ernő. És Temesváré is Kós Károly, Brocky Károly, és az aranylábú futballista is, Pecsovszky József. S ha kávét iszunk, olykor gondoljunk Illy Ferencre.

Sorolom, mert aki Temesvárra vetődik, s a város utcáit járva eszébe ötlene, hol tud az említett nagyságok emlékével találkozni – bizony megnyugtató választ nehezen adhatnánk. Hogy a líceumunk Bartók, hogy vannak Bolyai emlékjeleink – de a többi esetben emléktábla is ritka. És teljesen hiányzik igaz értékeink módszeres bemutatása.

Voltak nemes kísérleteink. Ilyen volt a honismeretet szolgáló lapunk, a Régi(j)óvilág. És a Bánsági Magyar Panteon könyvsorozatunk. És vannak olyan egyéni vállalkozások, amelyek igaz elismerést érdemelnek. De nincs értékeinknek egy gyűjtőhelye, egy olyan intézmény, amely nemcsak megmutatja, de meg is őrzi becses értékeinket. Például, ha valaki felkínálná holnapután, hogy őrizzük meg, mondjuk, az atomfizikus Teller Ede bánsági emléktárgyait – hova tennénk ezeket? Mert lehetnek/lehetnének tárgyak, Lugosra hazajárt hosszú éveken keresztül. Kire bíznánk ezeket, vagy más hasonló értékeket? Megpróbáltuk: jeles személyhez kötődő emléktárgyat a múzeumba vitt valaki, ott átvették, és bekerült valamilyen raktárba. Majd, egyszer, egy tematikus kiállítás keretében bemutathatják.

A Panteon-sorozatot indító kötet előszavából másolom: Keresni kell a lehetőséget arra, hogy megmutatkozzunk azok előtt és azok számára, akikkel együtt élni adatik. Keressük meg mindazt, és mutassuk is fel, ami számunkra meghatározó fontosságú abban, hogy otthon érezzük magunkat ott, ahol rajtunk kívül más közösségek is élnek. Forduljunk vissza az időben, mérjük fel a lefutott századok eseményeit és folyamatait, és vállaljuk mindazt, ami ma is építő. Ami jelentéses etnikai határokon innen és túl. Ami úgy a miénk, hogy az övék is lehet – ha értelmezhetővé tesszük, beemeljük a közös világ nyilvánosságába.

Ha ezt elérjük – és miért ne volna lehetséges? – akkor az utánunk jövők otthonléte is biztosítva lesz.

Egyesületünk ezt a célt kívánja szolgálni. A közösségépítés mellett.